ďťż GyertyafĂŠny ĂşjsĂĄg 0901

a rĂĄkosszentmihĂĄlyi templom

GyertyafĂŠny

A RĂĄkosszentmihĂĄly-Sashalmi EvangĂŠlikus EgyhĂĄzkĂśzsĂŠg lapja
9. ĂŠvfolyam 1. szĂĄm 2009. HĂşsvĂŠt
Istennek adakozom az időmből…


vissza

Egyet lépett. Imádkozott. Egyet lépett. Imádkozott. Egyet lépett. Imádkozott. Így tett meg több száz kilométert. A mindenható Istennek élt.
Mennyi időt szánunk naponta Istenre? Imával kezdjük a napot? Hálát adva hajtjuk fejünket nyugovó­ra? Vajon a bibliai tized vonatkozik időnk beosztására is, hogy naponta két és fél órát Istennel vagyok szeretetben?
Blaise Pascal írja: „Az ember tragédiá­ja akkor kezdődik, amikor képtelen csendben, egyedül maradni egy szo­bában.” Egyedül maradni Istennel csendben, teljesen ráfigyel­ve. Próbáld ki kedves Testvérem! Hatalmas feltöltekezés lehetősége. Ekkor kap az ember Teremtőjétől erőt önmagához, családjához, munkájához, élet feladataihoz.


Jézus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek.” (Jn. 11; 28) Az utca forgata­gában, az útkereszte­ződésben álló rendőr felemeli fehér kesztyűs kezét, és a forgalom megáll. Az életünk is forgalmas, zsúfolt. Soha az ember nem volt eny­nyire hajszolt, mint ma. Életünk hajszájában egy kéz emelkedik fö­lénk. Megállít, és azt mondja: Gyere hozzám, és megnyugvást adok neked. Válság helyett válságot. … „megvál­tottalak, neveden szó­lítottalak, enyém vagy.” (Ézs. 43,1) Állj meg kedves Testvérem Jézus felemelt keze láttán! Nyugalmat, békességet, új erőt kíván adni. Ebben a nyugalomban megtapasztalhatod, Jézus életét adta, hogy ÖRÖK ÉLETED LEGYEN! 

BĂśrĂśnte MĂĄrta


A LÁTOGATÓ

„Íme, Isten az én szabadítóm ...” (Ézs. 12,2)

Volt egy ember. Oly régóta raboskodott már, hogy nem is emlékezett a Szabadságra. Bilin­cseit, láncait valósággal benőtte a hús, részévé lettek. Megszokta, hogy mozdulni, menni fáj ... hogy csörgés kíséri vonszolódó lépteit ... hogy körbejárni a cella falai mentén kimerítő teher.
– Inkább csak ült deszkaágya szélén, és nem is értette, mit jelent az elérhetetlen-magas rácsos ablak mögötti hívogató fény. – Naponta háromszor megnyílt az ajtó, hogy egyen ... Nem látta ugyan értelmét, de legalább történt valami.
Egyszer nyitva felejtették cellája ajtaját. … Nézte az ujjnyi rést, amely elárulta, hogy szabad ... Aztán ránézett súlyos láncaira, mindig vérző csuklóira, bokájára ... és hanyatt vágta magát a fekhelyén.
Egyszer látogatója jött! Alig hitt a szemének, amikor bevezettek hozzá valakit, aki mind­járt melléült, és mosolygott. Nem szólt – tudta, hogy a beszédtől elvadult Ember nem tud mit kezdeni a szavakkal -, csak mosolygott. De azt úgy, hogy fényesség töltötte be a sötét lyukat. Az Ember nem tudta, mit érez, de a szíve körül megmelegedett fagyossága, és félni kezdett, hogy a Látogató mindjárt elmegy ... Ezért megfogta a ruhája szegélyét, hogy itt tartsa ... Láncai megcsörrentek – és a Látogató szánalommal nézte a húsba-nőtt bilincseket... Rátette kezét az Ember kezére, hosszan, melegen – aztán elment. Az Ember üvöltött: a szíve fájt kegyetlenül valami után ...
A Látogató másnap újra jött. Az Ember mellé ült és mosolygott. Aztán lassan, csendesen beszélni kezdett, oly egyszerűen, hogy az Ember minden szót megértett ... – és elment. Az Ember most nem üvöltött: szavakat ismételt... mindegyiket többször is kimondta ... és valósággal hallotta a Látogató hangját. Furcsán fájt a szíve: boldog volt. Leste a rácsos ablak fényét: már tudta, hogyan ragyog, amikor a Látogató jön, hiszen miatta
-tőle fénylik minden ... A Látogató jött. És jött mindennap! Az Ember élni kezdett! Szavakat tanult, amikből igazságot hordozó mondatok lettek.
A Látogató mélységes szeretettel tanította az Embert: a SZABADSÁGRA. – Hogy van élet az ajtón túl. Sőt! Csak ott van igazi Élet! – Az Ember tanult: és vágyódott már a Szabadságra! Ahol nem sebzik bilincsek, nem nyomják földre súlyos láncok, ahol nincsenek szűk falak, és cirógató táncot jár a szél ...
A LĂĄtogatĂł egyszer csendesen megkĂŠrdezte:

  1. Nekem adnĂĄd a bilincseidet? Az Ember fĂślszisszent:
  2. TÊpjem ki a húsomból?!... A Låtogató csak nÊzte Őt ... csupa biztatås volt a tekintete.
  3. De hát a kulcs ... a bilincsek kulcsa ... hiába tépem, rám lakatolták ezeket a vasakat, nem szabadulhatok! – kiáltotta az Ember.

A LĂĄtogatĂł felĂĄllt ĂŠs sĂşlyosan mondta:
– SZABAD VAGY!! – Olyan hatalom csendült hangjából, hogy az Ember megremegett.
Amikor egyedül maradt, körülnézett: a rács, az ablak, a falak, a vasajtó... – „Szabad vagy!”
– hallotta újra, és tépni kezdte bilincseit...
Az ajtó nyitva volt és egy folyosóra nyílt. Az őr közömbösen bólintott, amikor elment mel­lette. És nyitva volt a másik ajtó, és a kapu is... Az őrök pedig hagyták az Embert menni, ki, a kapun!...
Az első a Szél volt, amire felfigyelt. Valóban cirógató volt, játékosan kedves és meleg.
Aztán egyszer csak megdermedt. Mezőn állt. És köröskörül a végtelen szabadság! A zöld fű, a virágok, a fák, a madarak – és az Ég!! A határtalan ragyogás! – Ahogy elindult, látta a fák gyümölcsét, nem messze pedig forrás kínálta vizet... Az Ember leborult a földre – és sírt. Szabad volt.
Egy idő múlva kérdések ostromolták a szívét: – Hát hogyan lehetek én szabad, amikor le sem töltöttem az időm?... – És körülnézett. – A mező szélén feketéllett a börtön hatalmas épülete. Nagyon félt... de visszament. A kapuőrtől óvatosan érdeklődött, nem tűnt el a foglyok közül valaki?...
– Mind megvannak! – jelentette katonásan az őr. Nézze meg, ha nem hiszi! – és kinyitotta a kaput. Az Ember torka összeszorult, de erőt vett magán, és ment. Végig az őrök határolta folyosó­
kon ... az ajtóig. ADDIG az ajtóig... Kísérője szélesen kitárta. A Látogató ült bent, és kezén, lábán folyt a vér a bilincsektől... Az Ember leborult elé a földre, de a hangjára felnézett:
– ,,Ne félj, mert megváltottalak!” Az őr szavára riadt.
– Menjünk kérem, mennie kell! – Az Ember kint találta magát a mezőn. De most tele volt a szíve fájdalommal! ... sírt ...

koszorĂş

 

"Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő ifjak,
és, ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,
hogy Istenbe vessĂŠk bizalmukat;
ne felejtsĂŠk el Isten nagy tetteit,
ĂŠs tartsĂĄk meg parancsolatait."

(ZsoltĂĄr 78, 6-7.)

A gondviselő Isten

EzĂŠrt mondom nektek: ne aggĂłdjatok ĂŠletetekĂŠrt, hogy mit egyetek, se testetekĂŠrt, hogy mivel ruhĂĄzkodjatok. (Lk 12, 22)

A munkahelyi létszámleépítés után elveszítettem állásomat. Aggódva tekintettem a jövőbe, vajon tudok-e majd gondoskodni a családomról?
Egyik nap különösen elfogott a kétségbeesés; sétálni indultam a közeli parkba. Hirtelen va­lami ragyogóan csillogó kékség ragadta meg a figyelmemet. Egy jégmadár volt, ami éppen egy közeli ágról röppent le. Aztán hirtelen újra fönt volt a fán, és egy kukacot próbált meg lenyelni. Nagyon meglepődtem. Úgy tudtam, hogy a jégmadarak kizárólag csak halat esznek. A madár hat vagy hét alkalommal leszállt a földre, majd visszarepült a fára. Mindig egy újabb hernyó volt a csőrében, melyek gyorsan eltűntek a szájában. Aztán boldog éneklésbe kezdett.
A jégmadár könnyedén összeszedte a sok kukacot. Habár nem tartozott kedvenc eledelei közé, mégis elégedettnek tűnt. Megértettem, hogy a jégmadárról gondoskodó Isten, minden kétséget kizáróan rólam és családomról is gondoskodni fog. Még ha anyagiakban kevesebbel is kell majd beérnünk, mint korábban, mégis örvendező életünk lehet.

Wei Fu Xun (SzingapĂşr)


A szent nap


Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk! (Zsolt 122, 1)
Egyik vasárnap reggel nem voltam valami boldog, mikor a férjem arra emlékeztetett, hogy lassan indulnunk kell a templomba. Nagyon sok tennivalóm volt még. Egy jelentést már rég el kellett volna küldenem, hiszen a leadás határideje jó régen lejárt. A vasárnap volt az egyetlen nap, amikor nyugodtan otthon leülhetek, és háborítatlanul megírhatom azt a jelentést. Azonban a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni. Tudtam, hogy az Úr házában kell lennem, Istenemet imádva a többi hívő testvéremmel együtt.
A kezdeti belső harcot követően úgy döntöttem, hogy mégis elmegyek a templomba és a jelentés elkészítését estére hagyom. A lelkész által közvetített bátorító üzenet mintha éppen nekem szólt volna, a helyes fontossági sorrend betartásáról prédikált, pontosan arról, ami ne­kem problémát jelentett. Az Úr megáldott aznap délelőtt. Az este folyamán pedig a jelentést rekordidő alatt be tudtam fejezni.
Sokunk számára a vasárnap inkább egy kikapcsolódásra szánt nappá vált, ahelyett, hogy egy megszentelt nap lenne, amit Isten jelenlétében töltenénk. Ha ezt a napot fenntartjuk az Úr szá­mára és megtiszteljük vele, elnyerhetjük áldásait.

Pramila Barkataki (Uttar Pradesh, India)

A tized ĂśrĂśksĂŠge


Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem – mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. (Mal 3, 10)
Nagymamamám özvegyasszony volt, aki igen szűkös anyagi forrásokon nevelte fel apámat és hat testvérét, emellett az egyházi tizedet mindig hűségesen fizette. Egyszer azt mondta nekem: „Isten sohasem felejt el gondot viselni rám és enyéimre.”
Tizenévesként megkérdeztem apámat, hogy miért fizet tizedet. A nagymama régi, díszes befőttes üvegéről beszélt. „Tíz százaléka annak, amit a nagymama keresett a másokra való mo­sással és annak a kis összegnek, amit mi, gyerekek kerestünk újságkihordással és a tisztaruhák visszaszállításával, belekerült abba az üvegbe. „Hogy tudtátok a megmaradó pénzt beosztani, hogy a szükséges dolgokat megvehessétek?” Erre azt válaszolta: „Nem kellett szűkölködnünk, mivel Isten megsokszorozta keresetünket.”
Örülök, hogy a nagymamám megtanította gyermekeit a tized fizetésére. Hálás vagyok édes­apámnak, hogy segített megértenem, Isten megsokszorozza azt, amit valaha is adunk, és arra használja, hogy gazdagabbá tegye a mások életét éppen úgy, mint ahogyan a miénket is.

Jane Owen (Utah, USA)

JĂł mĂŠrtĂŠk

Adjatok, ĂŠs adatik nĂŠktek: jĂł, megnyomott, megrĂĄzott, megtetĂŠzett mĂŠrtĂŠkkel adnak Ăśletekbe. Mert amilyen mĂŠrtĂŠkkel mĂŠrtek, olyan mĂŠrtĂŠkkel mĂŠrnek viszonzĂĄsul nektek. (Lk 6, 38)
Isten adakozásra biztat minket. Serdülőként keresetem 10%-át mindig befizettem a gyüleke­zet javára. De a dolgok megváltoztak, amikor megházasodtam. Kevés volt a pénz, és bár ada­koztunk, nem fizettünk tizedet. Az egyik istentiszteleten Isten szólt hozzánk. Miután beláttuk, hogy nem a Biblia mértékét követjük, elkezdtünk tizedet adni. Eleinte féltünk, hogy mi lesz, ha nem fogjuk tudni kifizetni a számláinkat? De Isten kipótolta szűkös anyagi eszközeinket, hogy fedezhessük a kiadásainkat.
Később részt vettünk egy missziós konferencián, és megtanultuk, hogy Isten egyaránt meg­áldja azokat, akik nagy szegénységükből és azokat is, akik gazdagságukból adakoznak. El­köteleztük magunkat, hogy hittel adunk. Az eltelt évek alatt sok áldást kaptunk mások által Istentől: volt akitől zöldséget, kenyeret, virágot, ruhát kaptunk, és volt akitől pénzt.
Mivel Isten szereti a jĂł szĂ­vvel adakozĂłt, keressĂźk azokat, akik szĂźksĂŠgben vannak ĂŠs ĂśrĂśmĂśt talĂĄlunk abban, ha javainkat megoszthatjuk. Isten bĂĄmulatba ejt bennĂźnket: mindig tĂśbbet ad vissza nekĂźnk, mint amit mi adunk mĂĄsoknak.

Joyce Webster (TokiĂł, JapĂĄn)


SzĂĄmold az ĂĄldĂĄst


Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől az Úrtól, aki adja azt neked. (5Móz 16, 17)
A böjti idő alatt minden nap beteszek egy néhány pénzérmét egy üvegbe, hogy emlékez­, Mennyit vagyok hajlandó adni? Böjt végén felkerekítem az összeget és elküldöm egy jóté­ zem, mennyi áldásban részesedtem. Egy keresztyén jótékonysági szervezet azt tanácsolta: „adj minden pár cipődért egy garast.” 8 pár cipőt számoltam, és utána arra a rengeteg gyerekre gondoltam, akik szerte a világon mezítláb szaladgálnak. Másnap az étkezéseimet számoltam, és annak megfelelően adtam aprót, és azokra gondoltam közben, akik éheznek és éhen halnak. Jézus beszélt arról, hogy az ember fiának nincs hová lehajtania fejét (Mt 8, 20). Másnap az ágyakat számoltam meg a lakásomban, és adakoztam a számnak megfelelően. Sok mindenünk van, amiért hálásak lehetünk, tiszta ivóvíz, étel, ruhanemű, hajlék, munka, áram, gáz, béke. Jézus azonosult a szegényekkel. Tehénistállóban született, kisgyermekként menekült volt, felnőttként hajléktalan, kiközösítették szülővárosában és gyakorlatilag a város szemétdombján halt meg. Mindenfajta embernek szolgált, de különös gondja volt a szegényekre.
„Számold az áldást, és légy te is adakozó.”  Pam Pointer (Wiltshire, Anglia)

 

levĂŠl

 

Isten szĂłl
Isten meglepően sokféle módon szól az Ő népéhez. Nem hagyja magát bizonyossá­gok nélkül, sem nem engedi az embereknek, hogy azt mondhassák, nem ismerik Őt.

  1. Isten szól az Ő Fia åltal (Zsid 1, 1-2),
  2. az Isten szava hallható az Ő igÊjÊben, a Bibliåban (Zsolt 138, 2),
  3. beszĂŠl a teremtett vilĂĄg ĂĄltal (Zsolt 19, 2-5),
  4. beszĂŠl a lelkiismeret ĂĄltal (PĂŠld 20, 27),
  5. beszĂŠl a SzentlĂŠlek ĂĄltal (Ap Csel 16, 6-7),
  6. Isten gyakran hasznĂĄlt embereket arra, hogy ĂĄtadjĂĄk ĂźzenetĂŠt (RĂłm 10, 17),
  7. halljuk beszĂŠdĂŠt a termĂŠszeti jelensĂŠgekben (Zsolt 29, 1-9),
  8. Ő szól a jelek Ês csodåk åltal,
  9. egyes embereknek szĂłlt ĂĄlmok ĂŠs lĂĄtomĂĄsok ĂĄltal (pl. JĂłb 33, 14-16),
  10. Isten szĂłlhat a kĂśrĂźlmĂŠnyek csodĂĄlatos alakulĂĄsĂĄval,
  11. egyes emberek hallottĂĄk Isten ĂźzenetĂŠt angyalok kĂśzvetĂ­tĂŠsĂŠvel (Mt 1, 20-21),
  12. egy esetben beszĂŠlt egy ĂĄllat ĂĄltal is (4MĂłz 22, 28-30).

William MacDonald

 

jĂŠzus

 

Áldott húsvÊti ßnnepeket kívånunk a feltåmadott Krisztusra tekintve.


Medve Lajos Börönte Márta felügyelő gyülekezeti lelkész

 

Hírköszöntő


2009. måjus 31. vasårnap 10 óra: PßnkÜsd, Konrmåció
2009. jĂşnius 5-9.: NĂŠmet testvĂŠrgyĂźlekezet fogadĂĄsa (a vendĂŠglĂĄtĂĄshoz sĂźtemĂŠnyt, hidegtĂĄlat, gyĂźmĂślcsĂśt, anyagi tĂĄmogatĂĄst elfogadunk, egy csalĂĄdnak szĂĄllĂĄst mĂŠg keresĂźnk).
2009. jĂşnius 7. vasĂĄrnap 10 Ăłra: HĂĄlaadĂł tanĂŠvzĂĄrĂł istentisztelet.

  • A templomszentelĂŠs 75. ĂŠvfordulĂłja.
  • Fagyijegy ajĂĄndĂŠkkupon ĂĄt­adĂĄs gyerekeknek.
  • Templomtorony-lĂĄtogatĂł nyĂ­lt nap.
  • SzeretetvendĂŠgsĂŠg. BogrĂĄcsozĂĄs a temp­lomkertben.


2009. szeptember 19. szombat: BuszkirĂĄndulĂĄs


RĂĄkosszentmihĂĄly-Sashalmi EvangĂŠlikus EgyhĂĄzkĂśzsĂŠg
1161 Budapest, Hősök tere 10-11. • Telefon/Fax: 405-4877 (hétköznap 9-20 óráig)
Fogadóóra: kedd, péntek 16-18 óráig. (Kizárólag előzetes egyeztetés után.) Csütörtök szabadnap. http:// gyertyafeny.lutheran.hu
OTP ĂĄtutalĂĄsi szĂĄm: 11716008-22462655 A gyĂźlekezet alapĂ­tvĂĄnya: CsillaggyertyafĂŠny


Szerkesztette: Jamrik M.